EunSung szemszöge ~~
Iszonyú fejfájásra ébredtem, fogalmam sem volt, hogyan sikerült ezt összehoznom. Végül eszembe jutott, hogy egész éjjel ittunk és táncoltunk Taeyanggal.
Viszont arra, hogy hogyan kerültem ide, már nem egészen emlékszem. Nem rémlik az, hogy Taeyang hozott volna vissza, és őszintén remélem, hogy nem nem is ültem be mellé az autójába. Biztosan taxiztunk...
Nagy nehezen kinyitottam a szemeimet, és ismerkedtem a helyzetemmel. Biztos, hogy ez nem az én szobám, tehát tényleg YoungBae-nél aludtam...
Fel akartam ülni, de valami a derekam köré volt csavarodva, ami nem engedte. Azt hittem, hogy a takaró lesz az, de amint megfogtam, rájöttem, hogy az nagyon nem takaró.
Mégis miért ölel át YoungBae? - kérdeztem magamtól azonnal. Ahogy lenéztem, azt is észrevettem, hogy nem a saját ruhám van rajtam.
MIÉRT VAN RAJTAM YOUNGBAE RUHÁJA?
Elkerekedett a szemem, és az első mozdulatom az volt, hogy lefejtettem magamról a kezeit, majd kiugrottam az ágyból. A hirtelen mozdulattól megszédültem, és a padlón kötöttem ki.
Taeyang morogni kezdett, majd felkönyökölve nézett le rám.
- Valami baj van? - kérdezte mély, álmos hangon.
- Miért nincs rajtad felső? - kérdeztem vissza szinte sikítva.
Nem válaszolt, csak elmosolyodott. A kezét felém nyújtotta, azt akarta, hogy menjek vissza mellé.
A gondolatok csak úgy átsuhantak az elmémben, és számtalan dolgot kellett volna átgondolnom, de túl korán volt még ahhoz, és túlságosan is megrémültem.
- Hogy tehetted ezt velem? - kérdeztem tőle suttogva. Nem akartam, hogy sírni lásson, így felugrottan, és kirohantam a szobájából.
Nem törődtem semmivel, az egész házon átvágtam, majd kilépve az utcára futásnak eredtem. Szerencsére felismertem a környéket, nem volt olyan messze az otthonom.
Teljes erőmből futottam, és próbáltam nem törődni a szememet csípő könnyekkel. Csak futottam, igyekeztem semmire sem gondolni...
Ami természetesen nem jött össze. Az élet kegyetlen játékot űz most velem, és pedig képtelen vagyok egyedül mindent kibírni. Túl sok dolog szakadt hirtelen a nyakamba, a mai reggel után pedig végérvényesen azt éreztem, hogy ez túl sok nekem. A szívem hasadt ketté, már alig tudtam tisztán végiggondolni a dolgokat.
Amint beértem az utcánkba, mégis megálltam. Letöröltem a könnyeimet, vettem pár mély lélegzetet, majd elindultam, de már sokkal lassabb, mérsékeltebb tempóban. Az égre néztem fel, közben rendeztem az arcvonásaimat.
Áldottam az eget ezért, mert Jiyong a házuk előtt állt, biztos a postáért ment ki. Ő hamar kiszúrt engem, ahogyan én azt is észrevettem, hogy meg akar szólítani.
Pontosan ez az, amire most nincs szükségem.
A régi szomszédom megindult felém, mire én a házunk ajtajára néztem. Céltudatos, kimért léptekkel haladtam el mellette, egy pillanatra sem néztem rá. Örülök, hogy vette a lapot, és nem szólt utánam. Bár mi tagadás, ha megszólalt volna, akkor se mondtam volna neki semmit, ugyanúgy folytatom tovább az utamat.
Remegve léptem be a szobám ajtaján, majd dőltem neki a falapnak. Jézusom! Mért? Mondd, hogy semmi sem történt. Nem volt mostanában elég kínzás az életemben? Térdemet felhúztam, majd fejemet ráhajtottam fejemet, s úgy vettem mély lélegzeteket. Hajam kócos volt, lábaim fájtak a rohanástól, sminkem kissé elfolyt, de annyira nem vészes, fejem zsongott, annyi kérdés volt benne.
Nem is a másnaposság miatt, hanem a reggel történtek miatt.
Tíz perccel később az ablak előtt álltam, hogy kinyissam azt, abban reményben, hogy a friss levegő kitisztítja a kusza gondolataimat. Kihajoltam az ablakon, szemeimet egy pillanatra lehunytam, majd mikor ismét felnéztem, láttam, hogy a házunk előtt egy taxi parkol le. Azt vártam, hogy anyám egyik ismerőse lesz az, de teljesen meglepett, ahogyan figyeltem, miként száll ki Taeyang az autóból és rohan a bejárati ajtónk felé.
Jiyong szemszöge~~
Reggel úgy döntöttem sétálok egyet, addig sem gondolok a tegnap estére.
Éppen Eun Sung-ék háza előtt mentem el, mikor hirtelen zihálást hallottam a hátam mögül, megfordultam, hogy szemügyre vegyem ki a fene lohol ilyenkor az utcán. Meglepődtem, hogy a szomszéd lánnyal találtam szembe magam, mikor már előttem volt egy méterrel végig néztem rajta.
Borzalmasan nézett ki. Mit csinált vele tegnap az a tuskó YoungBae?! Szétverem a képét, ha kiderül, hogy valami olyat, amit nem akart a lány.
Szólásra nyitottam ajkaimat, de abban a percben elhaladt mellettem, mintha ott sem lennék.
Most tényleg ezt fogja velem csinálni?
Nagyot sóhajtottam, majd csigatempóban haladtam el az otthonomig. A postát halásztam éppen a postaládából, mikor autóhangra lettem figyelmes. Hátra néztem, majd láttam, hogy egy ismerős felsős pattan ki a taxiból.
Azaz a felső, amit közösen vettünk Taeyanggal egy hónappal ezelőtt, nekem is van egy hasonló.
Mit keres itt? Miért rohan be Eun Sung-ék házába?
Hirtelen ötlettől vezérelve visszacsuktam a postaládát, majd követtem barátomat a szerelmem házába. Épp akkor értem be a házba, mikor a lépcsőn haladt fel. Áá, szóval Eun Sung szobájába megy. Én is felmentem a lépcsőn, persze halkan, nehogy meghalljanak. Eun szobája felé vettem az irányt, mikor odaértem láttam, hogy nyitva van az ajtó.
- Eun Sungh - hallottam meg Taeyang hangját, lihegett. Gondolom a futás miatt.
- Y..YoungBae!? - A lány hangja kissé bizonytalan volt, gondolom megijedt, hogy ott találja a srácot a szobájában.
- A tegnap este ... - kezdett bele cimborám. Ez kezd érdekes lenni. Talán megtudom, hogy miért nézett ki reggel olyan rosszul Eunnie. - Nem történt semmi.
MI?! Azt hitte a leányzó, hogy lefeküdtek?! Legszívesebben felnevettem volna.
- Csak a ruhádat leöntötted és megkértél, hogy adjak valami tiszta ruhát. Reggel pedig úgy elrohantál, hogy semmi időm nem volt megmagyarázni. Ne haragudj, ha kínos helyzetbe hoztalak. - folytatta Taeyang, én pedig közben bekukkantottam a kis résen. Láttam, hogy YB a tarkóját vakarja, míg Sung a még mindig kócos haját csavargatta. Nagy levegőt vett, majd kifújta azt.
- Ahj, én tényleg azt hittem, hogy valami olyan történt, amire nem emlékeztem. Én kérek bocsánatot, meg kellett volna hallgassalak - hangja bánatos volt -, köszönöm, hogy utánam jöttél és mindezt elmondtad - mosolygott.Visszahúztam a fejem, majd tovább hallgatóztam, de nem hallottam őket beszélni. A feljáró felől hallottam hangokat, majd észrevettem, hogy a kedvesem ballag fel a lépcsőn, egyenesen felém jön. Mikor felfogta, hogy én állok a lánya ajtajában kissé meglepődött.
Én csak mutogattam, hogy maradjon csendben, majd elindultam felé, csuklóját megfogva arrébb rángattam, s mikor meg megbizonyosodtam róla, hogy elég messze vagyunk, hogy ne halljanak meg minket megakartam szólalni, de Ah Reum megelőzött;
- Mit csinálsz itt, Jiyong? - meglepett hangon kérdezte.
- Hát... - Nem mondhatom el neki az igazat. - éppen megszerettem volna hívni EunSung-ot az esti grillezésre hozzánk.
Ah Reum kissé furcsán nézett rám, majd összefonta a karjait mellei alatt.
Hmm azok a mellek~~
- Úgy beszéltük meg, hogy én szólok neki - emelte magasba szemöldökét.
- Igen, tudom, de úgy gondoltam, hogy jobb, ha én teszem - próbáltam menteni magam -, de ha már itt vagyok ... khm ... - köszörültem meg a torkom - hívjuk meg együtt.
Nem válaszolt, csak ujjainkat összefonva elindult a gyermeke helysége felé. A nyílászáró kissé ki volt nyitva, ő pedig - kopogás nélkül -, belökte azt. Azt hittem megfog lepődni, mikor egy fiút talál a az utódja szobájában, de semmi, csak vállat vont, majd mormogott valamit az orra alatt.
EunSung vett minket észre, jelzett Taeyang-nak, hogy forduljon meg, így most már mind annyian szemben álltunk egymással. Láttam, hogy a haverom tekintete az összekulcsolt ujjainkra téved, majd egy "mi a szar ez" tekintettel nézett rám. Én csak vállat vontam, majd féloldalasan elmosolyodtam.
Azt hiszem ideje lenne elmagyaráznom neki is a dolgokat, mivel még nem tudja, hogy Eun anyjával vagyok.
- Miért jöttetek? - ekkor mindenki a legfiatalabb lányra nézett. Tae meglepetten, mivel nem gondolta volna, hogy ilyen hidegen viselkedik az anyjával, de szerintem sejtette, hogy miért. Én csak semlegesen bambultam rá, az anyja úgy szint, habár szerintem az én tekintetemben egy kicsivel több érzelem volt, mint Ah Reum-ében.
- Ma este Jiyong-nál grillezünk, gondoltam elviszlek magammal, sokan kíváncsiak a lányomra - mondta nemtörődöm stílusban Reum.
- Ja, igaz is. Az emberek előtt a lányod vagyok - horkant fel a másik nőnemű lény a szobában.
- Jössz vagy sem? - mérgelődött a szülőanyja.
- Ha a pasim jöhet, akkor megyek - karolt bele YoungBae-be. Erre a kijelentésére nem csak én, de még az említett személy is meglepődött. EunSung biztatóan mosolygott az állítólagos barátjára, de csak addig, amíg a srác nem viszonozta a meleg mosolyt.
Mi a fene folyik itt?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése